Technológiáról

A szitanyomásról általában

A szitanyomás az ókori Kínában már művelt tevékenység. Újkori alkalmazása azonban Európában csak a század elején kezdődött. Valójában egy nyomdaipari eljárásról van szó, amely más nyomtatási technikák kiegészítőjeként vagy speciális anyagokra történő képfelvitel egyetlen módjaként ismert.

Sokan azt jósolták, hogy a szitanyomás jelentős visszaszorulásra számíthat a digitális nyomással szemben, azonban ez nem következett be ugyan a grafika készítés területén teret nyert a digitális nyomás, azonban ipari méretekben nem jelentett jelentős változást. Továbbra is a speciális anyagok egyetlen megfelelő minőségű nyomása a szitanyomás.

A szitanyomás

A szitanyomás egy olyan nyomdai eljárás, amivel sík, síkban kiterített, vagy hengeres, kúpos anyagokra vihetünk fel festékréteget. Gazdaságosan alkalmazható egyedi darabszámoktól (kézi), nagy tételű automatizált, gyártósorokba épített kivitelekig. A nyomandó felület mérete lehet több négyzetméter is, ha sík vagy hengeres. A nyomandó anyag lehet bármilyen műanyag, papír, fa, fém, textil, bor, csupán a megfelelő festéket kell kiválasztanunk hozzá. A szitanyomás előnye más nyomdai technológiákkal szemben éppen e sokféleségben rejlik, egyik fő előnye, hogy az átvitt festékréteg vastagsága jóval nagyobb lehet, mint például az ofszetnyomásnál, ezáltal vastag textíliákra, amelyek beisszák a festéket, is készülhetnek nyomatok.

A szitanyomó eljárás

A szitanyomó eljárás lényege, hogy a keretre feszített finom szövésű szitaszöveten keresztül egy gumilap segítségével átnyomjuk a festékréteget. Ahhoz, hogy ne az egész felületet fessük át, hanem egy ábrát kapjunk, fototechnikai úton azokat a szövetlukakat betömjük, ahol nem kívánjuk, hogy átmenjen a festék. A festékréteg vastagságát meghatározza a szitaszövet sűrűsége, a szálak vastagsága, szövése, a festék viszkozitása, a lehúzógumi (rákel) keménysége, dőlésszöge és a nyomóerő. Ennek alapján más szövetméretet kell választanunk egy póló vagy zászló illetve egy öntapadós matrica nyomására. A szitafeszítést a keretre ma már pneumatikus gépeken végzik amivel a körben egyenletesen erősen feszített szövetet fel lehet ragasztani a keretre. A helyesen feszített szövet az alapja a munkának, főleg négyszín color nyomás esetén. A festék kiválasztásánál a fő szempontok a nyomandó darabra való kötődés, annak gyorsasága, fedőképessége, időjárás és mosásállósága, színtartóssága. A festékek lehetnek vizesbázisúak, oldószeresek és UV fényre száradók. Textilnyomásra főleg vizesbázisú festékeket használunk, de egyes oldószeres típusok is megfelelőek. Beszélhetünk direkt vagy transzfer nyomásról. Az előbbi esetben közvetlen az anyagra nyomunk, az utóbbiban egy hordozó anyagra kerül először a festék, majd vasalással jut a textilre.

Az oldószeres festékek lehetnek két komponensűek, tartalmazhatnak egyéb adalékanyagokat, amivel pl.: autózománc keménységű réteget kaphatunk, megnyomhatunk bonyolultnak számító felületeket is, mint például PP, PE vagy üveg.

A szitanyomó sablon elkészítéséhez ún. szitapozitív filmet kell készítenünk. A szitapozitív film azt jelenti, hogy ahová festéket akarok nyomni a darabon, ott a filmen emulziónak kell lennie mégpedig az olvashatósági oldalon, a többi helyen viszont átlátszó kell maradjon a film. Direkt színeknél, több szín nyomásnál érdemes a nyomási sorrend szerint beengedni (alátölteni) az egyes színeket. Négyszín color nyomásnál a pontméreteket úgy kell megválasztani, hogy az alkalmas legyen szitanyomásra.

Szitanyomó festékek

Több száz típusú szitanyomó festék ismeretes. Ezek közül a leglényegesebb alaptípusok a következők:

· Oxidációval száradó szitanyomó festék papírra történő nyomtatáshoz.

· Párolgással száradó szitanyomó festék papírra, műanyagra, fémfóliára és üveglemezre nyomtatáshoz.

· Kémiai úton száradó (katalitikus kondenzáció) szitanyomó festékek, polietilén és más műanyag felületek nyomtatásához.

· Magas hőmérsékleten beégethető  üveg és porcelánmáz nyomási célokra készült szitanyomó festékek.

· UV fényre száradó festékek.